Életem nagy részében igyekszem elkerülni az olyan szituációkat, amelyek szerencsén múlnak. Ez már megszokás, a korábbi tapasztalatok alapján. Ilyenkor egyáltalán nem is zavar mások szerencséje, sőt örülök neki.

Viszont ha olyan szituációba kerülök, ahol mégis valós esélyem van egy kis szerencsével előrébb jutni, akkor nagyon tud bosszantani, ha valaki más "nyer". Illetve nem is bosszant, inkább lehangol. Hogy egy szerencsés húzás/dobás/gurítás stb. miatt ő kiáll abból a sorból, ahol a küszködők vannak, én pedig küszködöm tovább.

Pedig amúgy furcsa, ésszel pontosan tudom, hogy csak annak van igazi gyümölcse, igazi értéke, amin látszik a befektetett munka... mégis, néha el tudnám fogadni a sorstól, ha járhatnék a könnyebb úton. Nem kell mindig. Néha.

Mert amúgy az élet nagytotáljában igazán szerencsésnek mondhatom magam, csak ezek a kis dolgok...